FACTURA LAMIACEAE avagy az árvacsalánfélék családjához való teremtő vonzás törvényeiről / SZÍNHÁZ

FACTURA LAMIACEAE avagy az árvacsalánfélék családjához való teremtő vonzás törvényeiről / SZÍNHÁZ

Dátum/Idő
11.26. 21:00

Kategória(k)


monodráma, 60 perc

(szeptember 22. hétfő 21h – ZÁRTKÖRŰ FŐPRÓBA)

2014. szeptember 23. kedd 21h PREMIER

szeptember 24. szerda 21h

szeptember 28. vasárnap 21h

szeptember 29. hétfő 21h

Írta, rendezte, játssza:

Formanek Csaba

Fény:

Pignitzky Ádám

            FAKTÚRA  – latin eredetű szó, tárgyak, műalkotások felületének a kivitelezéséből fakadó és a             látványt is nagymértékben befolyásoló sajátos mód és minőség. A faktúra tulajdonképpen a művész           kézírása, vagyis ecsetkezelése, festészeti technikája, egyéni stílusa és az egyetlen, ami nem       hamisítható;

            LAMIACAEA (‘lámiáké’) – az árvacsalánfélék (vagy ajakosvirágúak) családjába tartozó         növényfajok.

FORMANEK CSABA – rendező, színész, a budapesti Radikális Szabadidő Színház alapítója és művészeti vezetője;

A FACTURA LAMIACEAE az első monodrámája, mely egy szerelmi háromszög történetét meséli el. Az elbeszélő monológjaiban mint egy rögeszmés művészi alkotás bontakozik ki és terebélyesedik el a vágy titokzatos tárgya, hogy aztán az őrületig fokozódva kényszerűen el is pusztítsa, amit alkotott. A költői és drámai elemekből szőtt, képzeletbeli világokban közlekedő darab szövege Tiszakécskén, az Új Alkotóműhely Művésztelepen született, és itt került sor az előadás első munkabemutatójára is.

BUDAPESTI premier a MÜSZI-ben, az ezzel az előadással megnyíló Radikális Szobaszínházban látható, ahol az ősz során a társulat több tagja is bemutatkozik a monodráma műfajában.

Jegyár (egységesen): 1.000 Ft

Radikális monodráma bérlet (5 alkalomra): 4.000 Ft

Jegyfoglalás (kötelező!):

radikalis.szinhaz@gmail.com

FIGYELEM! a tér méretei miatt a maximális nézőszám 15 fő!

Fotó: Fekete Attila

Részlet a darabból:

“s később, mikor meglátogattam

            Srí Lankán, a kertben,

            s ő rólad kérdezett,

            én meg zavartan hazudtam valamit,

            aztán hazafelé

            a párás víz felett csónak lebegett,

            benne szerzetes táncolt,

            s nevetett,

            elfogott a rossz érzés,

            hogy mire hazaérek,

            s mire hazaérsz,

            kisurrannak a ház lapjai közül

            a szereprögök közé húzott

            vékony függönytestek,

            s átlátok majd a könyv összes szobájába,

            ötezer oldalas házam

            minden asztalánál

            én merülök alá,

            nézek kifelé az ablakon,

            Leandert látom

            fát metszeni a kertben,

            s mintha fejéből nőnének az ágak,

            önmagát metszi vissza,

            lassan sötétedik, 

            magamat látom már

            a fekete ablaküvegben, ahogy

            lapozok a könyvben,

            merülök a könyvbe,

            és fölpillantok a könyvből magamra,

            ötezer pillanat telik el,

            kilenc kék kötetbe zárul az idő,

            s egyik képen sem vagy…”