SZABÓ CSABA HELÓTA
Önéletrajz helyett
Talán azt kellene ide vetnem, mely év, mely hónap mely napján jöttem (?) a világra azon az egy bizonyos kapun, ahogy Seneca mondta? Vagy azt, hogy mely iskolák padjait koptattam, hogy kultúrámat gyarapítsam? Vagy talán azt, hogy hol dolgozom, mit dolgozom, vagy mely benyomások voltak maradandóak életemben? Vagy talán arról is írhatnék, hogy mit szeretek olvasni, mit szeretek hallgatni, vagy mely művészek alkotásai laknak kitörölhetetlenül emlékezetemben? Hogy mi a művészi koncepcióm? Már hány önálló kiállításom volt? Vagy, hogy voltam-e már bárányhimlős, hogyan csonkítottam testem, lelkem? Vagy, hogy havi 200 sose telt? Voltam-e már szerelmes? Voltam-e már szomorú? Vagy, hogy szeretek-e operába járni, szeretem-e bámulni a tenger végtelenségét, a hegyek hatalmas tömegét? Hogy könnyekkel szoktam-e verset olvasni? Hogy az alkotó-e a fontosabb vagy az alkotás? Hogy miért hívják műtermemet “a rút luknak”? Vagy, hogy túl sok a kérdés és kevés a válasz? Mindegy, hisz “Hen panta einai”, ahogy Hérakleitosz mondta…
„Ha Csaba még gyerek lenne, csak rászólnának, hogy fujj, koszos, dobod azt el, mer’ akkorát vágok a kezedre…de hogy haja már deresedik, inkább csodabogár, idióta, mániákus, semmirekellő, aki fejlesütve az utcát, mezőt, patakpartját járja, és szatyrába egyre csak az életből kihullott semmiségeket hajigálja. Ha megkérdik tőle, mire jó a kiszáradt békatetem, padláson összeaszott tyúk, folyómosta levélér, macskakő közé szorult cipősarok, a sikló levedlett bőre, hát ő csak vigyorog, majd alkotok. Az elgázolt sündisznót barokkos aranykeretbe teszi, a fészekből kihullott kisverebet méhviaszba fekteti, a döglött békákat táncra perdíti a vásznon. Folyton a halált kergeti, s minden nap birkózik vele. Még ha tudja, nyerni úgyse tud.”_Vincze Ildikó
Szerinte nem. Szerintünk se.
Bővebb infó www.csaboszaba.hu
Related Items
