Dátum/Idő
09.25. - 09.30. All Day
Kategória(k)
Az első kiállítás címe:21 (szeptember 19-24-ig)
A másodiké: Anzix (szeptember 25-30-ig)
Artist’s Statement
I would like to introduce myself, my name is Kornel Nagy, I’m a fine artist from Hungary.
The attitude to create in my case is always based on a creative process and on the intention to find new ways.
Presently I combine photo, digital painting and pencil drawings.
The freehand-drawing is the first step of intensified perception,
to feel the primary energy which supports the expressive purpose with new synthetic.
This help me to realise pulsation of living, which is equal to rhythme.
In my artworks I try to find the possibility to interpret emotions, energy-fields with space.
Their contact to time and movement in the pictures brings that time is densed emotionally.
Always present in my pictures is the dynamic composition supporting the sensibility of movement the powerful expression.
Kornel Nagy
Gondolatok a kiállításokhoz
A képeken megjelenő helyeken jártam, látvány, benyomások, érzelmek összeálltak ihletté, elindult az alkotás folyamata.
Szabadkézi nyomhagyás jelenti az érzékeny befogadás első lépését, a közvetlen tapasztalást.
Jelen munkák ezen a bázison digitális festmények, néhol a ceruzarajz a képeken is megjelenik, illetve két fotó alapú festés is része a sornak.
Alkotásaimban tudatosan keresem az energiák és terek viszonyrendszerét,
ami egyetlen pillanatba sűrítve jelenik meg.
Személyes emlékeket őrző energiamezőket rögzítek a képeimen, kölcsönhatásaik harmóniája vizuális kísérlet is.
A befogadott információmennyiséget az időnek, ezen keresztül a ritmusnak rendelem alá.
Az ihlet távolsága, formálható múltként mindig az aktuális jelenig ér, a készítés és a befogadás időhídja folyton nyúlik.
Minden képen különböző hosszúságú idő sűrűsödik, és ahol az időpillanat átszakad, ott be lehet lépni a kép világába.
Képeim szekvenciaként összetartoznak, elkülönülnek és egymásba érnek,
mindegyik része a többinek is, a tudatosság fókusza szerint állapodtak meg kivonatként, egyszerre távolodik és közeledik minden, tehát az örök most tagolódik a személyes térben.
Amint a képi rend meghaladja önmagát, az alkotót és a befogadót egyaránt felfedezésre hívja.
Nagy Kornél