Dátum/Idő
03.20. 18:00
Kategória(k)
Retkes Máté előadása fizikáról és metafizikáról a szobrászatban
„A hang (tehát a hullám) világalakító erő. Mind a belső, mind a külső világot, mind a szubjektumot és az objektumot alakítani képes. „Hullámként” tovaterjed a térben és az időben, koncentrikus gömbhéjakat alkotva, vagyis a legtisztább és legteljesebb formát, a gömb formáját veszi fel. Számunkra a hang hullámai a zajban, a zenében, az énekben és a beszédben mutatkoznak meg. [...]
A beszéd, a zene, és ezek közössége, az ének a teremtés aktusában elengedhetetlen.
„Óm mani padme hum” („Éljen a lótuszban lévő drágakő”). Ez a mantra, mely Avalokitésvara, a tibeti buddhizmus bódhiszattvájának mantrája, az „Óm” jellel kezdődik. Ez Buddha állítása szerint Isten összes nevei és formái közül a legtökéletesebb. [...] Önmagában az „Óm” recitálása is ima, és szimbóluma annak, akinek képe és formája nincs és nem is lehet. Ilyen szimbólumokra azért van szükség, mert a teljesség mindent magában hordoz, mindennek a formáját és lényegét, így a megismerhető formák csak részben lehetnek az Ő formájához hasonlatosak. Az „Óm” tehát, ha megfelelően zeng bennünk, megszűnik „csak” hangnak lenni, és ima lesz: eszköz, hogy a teljességet elérjük.”
Retkes Máté előadása során megismerhetjük azt az emberi-szobrászi magatartást, mely a szellemi, a fizikai és a lelki formák egyesítésében keresi a megoldást a kérdésre, ami foglalkoztat szakmabelit és közönséget egyaránt: mi a szobrászat?
Miféle cselekedet a szoborkészítés, és mi a szobor végső célja? Mi az ok, ami a forma alakítására
(vagy nem-alakítására) készteti a szobrászt? Hol van a szobrász (és alapvetően a művész) helye a társadalomban? Milyen közös vonást találhatunk a kvantum-elektrodinamikában és a brahmanok tanításában?
Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik első előadásunk a művészetről.