Dátum/Idő
10.03. 19:00
Kategória(k)
“A Bélaműhely karmesterjátéka egy olyan csoda, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia.
…Nincs más dolog, fel kell állni egy lecsóslábosra, kalimpálni kézzel-lábbal, mozgatni a testet, pofákat vágni, és ezt a zenészek értik mind, rajta vannak minden rezdülésen, a látványt akusztikus formába öntik,megszólal a zene, mindenki boldog.
Nagy ajándék ez, beleérkezni abba, hogy az én óhajomnak megfelelő zenei massza szövődik, és mindehhez nem kell semmiféle előképzettség, csak egy kis bátorság. Így lehet, hogy egy négyéves és egy nyolcvannégyéves is megtalálja a számítását. Itt kiviláglik a zene egyetemessége és univerzalitása, a Bélák belenyúltak a tutiba, megmutatják, hogy mindenki egyelő, bárki komponálhat, és ehhez csak azt a bizonyos lecsóslábost kell megmászni.
Külön izgalom az egész Bélaműhely történetben, hogy nem hétköznapi hangszereken szólal meg a kívánt zenebona, hanem ezek a kedves srácok (és Terebessy Tóbiás a Medence Csoportból) bizony a saját kezeikkel ipari hulladékból alkottak olyan zenekeltő eszközöket, mint a teknőkotó vagy a gettómarimbula. Van itt szaxofon egy öntözőkannából, tilinkó koskormányból, de felhasználásra került jópár biciklialkatrész, számítógép billentyűzet, kartonpapír, filmesdoboz, olajoshordó. Szóval a látvány is különleges, nem csak a történés.
Lehet még sok dolgot elmondani, de a legegyszerűbb megtapasztalni, hogy milyen érzés részesének lenni annak, amit legegyszerűbben csak a csoda szóval tudunk leírni.….
Joe Foremann / Vanity unFair
szakadékok tátonganak . Eszközeik hangolatlanok, túltengenek az ütősök, kevés a harmónia, olykor erős képzavar, átgondolatlanság érezhető . Hogy lehet mégis, ……. amit csinálnak ? ”
” Gézaműhely ? ”