A színház igen érzékeny művészet: a mindennapi valóság alakulására finoman és szinte azonnal reagál, akkor is ha ezt tagadja, és akkor is, ha nem akar. A színrevitel – legyen bár politikai, esztétizáló, méylunalmas Csehov, vagy radikális kísérletező – tünet: a valóságról, ha tetszik a közgondolkodásról, és közérzetről, árulkodik. „Ha rossz a színház, akkor ez azt is jelenti, hogy a társadalomnak valamilyen felderítendő betegsége van, talán rosszul gazdálkodik az érzékszerveivel, vak, néma és süket, holott v
an szeme, szája és füle, tehát, mint a rossz színész, csak tetteti magát. Tetteti magát, elfed, elhallgat, színházat játszik. És ez nagyon megtévesztő lehet. Majdnem hiszünk neki.” De van-e baj a színházzal? Első lépésként talán érdemes rögzíteni a rendszerváltás utáni fontosabb hazai tendenciákat, kísérleteket, panorámaképet készíteni elhalt, és befutott próbálkozásokról, szervilis és felforgató előadásokról. És utána elgondolkodni: van baj? nincs? vagy máshogy is fel lehet tenni a kérdést?Darida Veronika és Kiss Gabriella beszélgetnek a kortárs magyar színház tendenciáiról, érvényességéről, lehetőségeiről
Belépő: 500.-
Related Items
