Dátum/Idő
11.26. 21:00
Kategória(k)
monodráma, 60 perc
(szeptember 22. hétfő 21h – ZÁRTKÖRŰ FŐPRÓBA)
2014. szeptember 23. kedd 21h PREMIER
szeptember 24. szerda 21h
szeptember 28. vasárnap 21h
szeptember 29. hétfő 21h
Írta, rendezte, játssza:
Formanek Csaba
Fény:
Pignitzky Ádám
FAKTÚRA – latin eredetű szó, tárgyak, műalkotások felületének a kivitelezéséből fakadó és a látványt is nagymértékben befolyásoló sajátos mód és minőség. A faktúra tulajdonképpen a művész kézírása, vagyis ecsetkezelése, festészeti technikája, egyéni stílusa és az egyetlen, ami nem hamisítható;
LAMIACAEA (‘lámiáké’) – az árvacsalánfélék (vagy ajakosvirágúak) családjába tartozó növényfajok.
FORMANEK CSABA – rendező, színész, a budapesti Radikális Szabadidő Színház alapítója és művészeti vezetője;
A FACTURA LAMIACEAE az első monodrámája, mely egy szerelmi háromszög történetét meséli el. Az elbeszélő monológjaiban mint egy rögeszmés művészi alkotás bontakozik ki és terebélyesedik el a vágy titokzatos tárgya, hogy aztán az őrületig fokozódva kényszerűen el is pusztítsa, amit alkotott. A költői és drámai elemekből szőtt, képzeletbeli világokban közlekedő darab szövege Tiszakécskén, az Új Alkotóműhely Művésztelepen született, és itt került sor az előadás első munkabemutatójára is.
BUDAPESTI premier a MÜSZI-ben, az ezzel az előadással megnyíló Radikális Szobaszínházban látható, ahol az ősz során a társulat több tagja is bemutatkozik a monodráma műfajában.
Jegyár (egységesen): 1.000 Ft
Radikális monodráma bérlet (5 alkalomra): 4.000 Ft
Jegyfoglalás (kötelező!):
radikalis.szinhaz@gmail.com
FIGYELEM! a tér méretei miatt a maximális nézőszám 15 fő!
Fotó: Fekete Attila
Részlet a darabból:
“s később, mikor meglátogattam
Srí Lankán, a kertben,
s ő rólad kérdezett,
én meg zavartan hazudtam valamit,
aztán hazafelé
a párás víz felett csónak lebegett,
benne szerzetes táncolt,
s nevetett,
elfogott a rossz érzés,
hogy mire hazaérek,
s mire hazaérsz,
kisurrannak a ház lapjai közül
a szereprögök közé húzott
vékony függönytestek,
s átlátok majd a könyv összes szobájába,
ötezer oldalas házam
minden asztalánál
én merülök alá,
nézek kifelé az ablakon,
Leandert látom
fát metszeni a kertben,
s mintha fejéből nőnének az ágak,
önmagát metszi vissza,
lassan sötétedik,
magamat látom már
a fekete ablaküvegben, ahogy
lapozok a könyvben,
merülök a könyvbe,
és fölpillantok a könyvből magamra,
ötezer pillanat telik el,
kilenc kék kötetbe zárul az idő,
s egyik képen sem vagy…”